Mi a problémás szerhasználat?

A problémás szerhasználat kifejezés sokaknak idegenül hangzik.

Pedig fontos, mert nem rögtön címkéz. Nem azt mondja elsőként, hogy valaki „függő”. Nem zárja be az embert egy kategóriába. Inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy az alkohol, drog, gyógyszer vagy más szer használata már olyan következményekkel, feszültségekkel vagy mintákkal járhat, amelyekkel érdemes foglalkozni.

Ez a különbség nagyon fontos.

Sokan azért nem kérnek segítséget, mert félnek a címkéktől. Nem akarják kimondani, hogy függők. Nem tudják, elég súlyos-e a helyzet. Nem biztosak benne, hogy amit átélnek, már probléma-e. Ezért inkább várnak.

A problémás szerhasználat fogalma abban segíthet, hogy ne csak a végpontokat vegyük komolyan.

Nem csak akkor érdemes figyelni, amikor már minden összeomlott. Akkor is, ha a használat körül egyre több a feszültség, titkolózás, kontrollvesztés, szégyen, konfliktus vagy belső bizonytalanság.

A problémás szerhasználat megjelenhet alkoholnál, illegális szereknél, gyógyszereknél vagy akár többféle használati mintázat együttállásánál is. Nem minden eset ugyanolyan, és nem minden helyzet igényli ugyanazt a segítséget.

Van, akinél alkalmi használat mellett jelennek meg kockázatos helyzetek. Van, akinél egyre gyakoribbá válik a használat. Van, akinél a mennyiség nő. Van, akinél a következmények kezdenek erősödni. Van, akinél a hozzátartozók jelzik először, hogy valami nincs rendben.

A lényeg nem az, hogy kívülről gyorsan megítéljük.

Hanem az, hogy legyen lehetőség ránézni.

Érdemes komolyan venni a helyzetet, ha a szerhasználat után visszatérően szégyen, bűntudat vagy magyarázkodás jelenik meg. Ha az ember gyakran ígéri meg magának, hogy kevesebb lesz, de nem úgy alakul. Ha titkolni kell a használatot. Ha kapcsolati, munkahelyi vagy egészségügyi következmények jelennek meg. Ha egyre több energia megy el arra, hogy a használat ne látszódjon.

A saját felépülési történetemből is tudom, hogy az ember sokáig képes magyarázatokat gyártani. Nem azért, mert rossz ember, hanem mert nehéz szembenézni azzal, hogy valami már nem úgy működik, ahogy szeretné.

A szerhasználathoz kapcsolódó nehézségek sokszor nem egyszerűen akarat kérdései.

A használat mögött lehet feszültségcsökkentés, szégyen, magány, túlterheltség, megszokás, csoportnyomás, fájdalom, menekülés vagy belső üresség. Ez nem felmentés, de segíthet megérteni, miért nem elég sokszor annyi, hogy „akkor hagyd abba”.

A változás folyamat.

Sokszor bizonytalansággal kezdődik. Az ember egyszerre érzi, hogy valamit kezdeni kellene a helyzettel, és egyszerre fél is attól, mit jelentene a változás. Ez az ambivalencia gyakori és érthető.

Az addiktológiai coaching ilyen helyzetben nem diagnózist ad. Nem kezeli a szerhasználati zavart, és nem helyettesíti az orvosi, pszichológiai, pszichiátriai vagy addiktológiai ellátást.

Abban tud segíteni, hogy valaki biztonságos, ítéletmentes keretben ránézzen a saját használati mintáira, belső bizonytalanságára, motivációjára és következő lépésére.

Ez lehet első tisztázó beszélgetés. Lehet döntés-előkészítés. Lehet segítség abban, hogy valaki felismerje: neki már más típusú támogatásra van szüksége. Lehet kiegészítő kapaszkodó egy józanabb működés kialakításához.

Fontos: súlyos elvonási tünet, akut krízis, önveszély, közvetlen veszélyeztetettség vagy komoly egészségügyi állapot esetén nem coachingra, hanem azonnali szakellátásra van szükség.

De nem minden helyzet innen indul.

Sok ember először csak azt érzi: valami nincs rendben. Nem biztos benne, minek nevezze. Nem biztos benne, hová forduljon. Nem biztos benne, hogy elég komoly-e a probléma.

Ilyenkor is lehet segítséget kérni.

A problémás szerhasználatot nem kell dramatizálni, de nem is érdemes elbagatellizálni.

A cél nem az ijesztgetés.

Hanem a tisztább rálátás.